Ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy egyátalán észrevegyük azt, hogy a földön fekszünk, és a mély depresszió és lustaság sártengerében dagonyázunk ahhoz igen erős önkritika kell. Ki kell hogy billentsen minket valaki a vegetatív nemgondolkodásból. Egy jó nagy tasli kell az élettől, hogy erre rájöjjünk. Szerencsére ezeket a taslikat időről időre jól megkapjuk fentről. Csak hát félre is lehet magyarázni őket.

Bölcselet vége.

Lényeg. 3 évvel ezelőtt meghülyültem, és otthagytam a számomra akkor tökéletesnek hitt férfit, valami újért, változatosért. Ami amíg lángolt jó volt. Aztán úgy gondoltam küzdjünk érte hamár olyan nagy áldozatot feccöltünk az egészbe.... Olyannyira küzdöttem, hogy észre sem vettem hogy az első és egyetlen feladatom maradt a küzdés. Küzdés a számlákkal a közös lakással a közös háztartással a közös családi élettel és a közös vállalkozással. Sajnos elveszett az én csak maradt ő és a mi. Nagyon sok nagyon nagy tasli kellett ahhoz, hogy végre rájöjjek, hogy bazdmeg! mennyé már a francba. Fél évnyi, hogyanmonGYam meg szarakodás után végre vége lett. (maybe, later...)

Dehát gyarló az ember..... no meg kapcsolatfüggő... Meg egyébként is ki a f*szom akar egyedül lenni?

Persze megint felbátorodtam, más lesz, óvatos leszek, stb. stb. Már a második héten bele voltam esve mint Micimaci a mézescsuporba... reménytelenül édesen vagy édesen reménytelenül...

Oké oké minden oké.... az elején....

A szakítóson ez a mondat más-más tollából de tartalmilag a szivárvány színeiben kötelező tételmondatként megjelenik. Elég nehéz valakinek úgy -a tabula rasa elvet követve - alapvető bizalmat szavazni aki kérkedik nagy mennyiségű hódításaival. Továbbá szintén nehéz olyan bárkinek megbíznia akárki fiában lányában, ha előtte majdnem minden valamire való pasija(csaja) megcsalta. Az alapvető probléma tehát adott... Két alternatíva vagyon. a., halálra idegesítem magam, nem szólok, bármi feltűnő van bármi furcsi, megmagyarázhatattlan anomáliát tapasztalok a mátrixban becsukom szemem fülem szám. Csak akkor jajongok majd amikor már pucér csajok videó felvétellel jönnek oda hozzám.... (erről szól a bizalom?!)
b., megengedem a félrekufircuolást bizonyos keretek között.

Na én ez utóbbi mellett döntöttem. Ő meg biztosított róla hogy neeeeem fog. Azért leírom a szabályokat is:
1., Használjon Gumit
2., Ne hozzon haza semmit, /se állatot, se vírust, se zabi csemetét, se bugyit, se szemceruzát.
3., Legyen diszkrét, nem akarok tudni róla, sejteni sem akarom.

Namármost szitu:

kolesz (=kommuna)
vizsgaidőszak (ki a tököm van vizsgaidőszakban a koliban?)
lemegy a koliba az ő általa már vizsgázott tárgyból, más tanítani, notebook és egy darab könyv vagy jegyzet nélkül.
pm 9-1:30
megígéri felhív ->nem hív
sms 12:10 megkapja
nem válaszol
felhívom
lemerül...(kikapcsolja?)
sms2 ???
fél óra múlva előkerül ->sms megérkezik 13:30
sms-t ír (kénytelen mivel látja h látom h megkapta??)
nem tudott bejutni a szobába...
nem értem, a szobatársa egy hete kiköltözött... wtf?

Most tényleg el kell hogy higgyem "eztet" mindet?!
Tényleg? Valóban?
Csukjam be a szemem?

Értem én ha a b-t választja is a fenti lehetőségek közül, de ne legyen már ennyire pancser hazudozó....

Paff...

2 óra. Dilemma. 2x hívott, nem vettem fel...

Nem akarok kifogásokat és mentségeket hallani.

Aludni... kéne menni már.....