Hogy jutottunk idáig? Nem találgatok.

Megkérdeztem.

Állìtása szerint sok volt a stressz, elkezdett zuginni, elvesztette a kontrollt. Azóta nem találja az utat. Aztán jött a 10 éve nem látott gyereke, és megborított mindent. Nemnura az életének és azon veri le a port aki körülötte van, a feleségén.

Én is elvesztettem magam, abban próbáltam segítségbe kapaszkodni, hogy próbáltam mindent és mindenkit uralni. 

Nem lehet. 

Vissza lehet-e ezt csinálni? Érdemes? 

Annyi fájdalom és hazugság után már nem kűzdök. Most sodródok kicsit az árral. 

Megvárom, hogy erősebb legyek, és tovább kell lépnem.