Hogy indult? 24 évesen, az osztálytalálkozón ülve döbbentem rá, hogy amíg mindenki eljutott valahová, lépdelt a diploma a család vagy a masszív alkoholizmus felé, én még mindig nulla ambícióval toporgok a rajtnál... El kéne indulni...
Most 37 évesen sem jobb a helyzet... fel kéne állni a padlóról.
Bár egyből a lecsóba csaptam azért nem árt némi kiegészítés hogy követhető legyen a blog.
3 éves kapcsi Cs-vel. Cs kocka, csak magával a cégeinkkel és a pénzügyekkel hajlandó foglalkozni, no meg azzal milyen keveset szexelünk. Lehetőségem adódott és elkezdtem végre egy pénzkeresősnek kinéző munkán dolgozni, persze nyakamon maradva a full veszteséges céggel.
KILÁBALUNK! Mármint ***LOK! ugyanis úgy döntött hogy nem hív fel... kerestem nem reagált annyit nem mondott szilveszterkor h boldog új évet inkább letagadtatta magát. Szétköltöztünk anyagi okok miatt és a távkapcsolatot ez a gyenge izét amit a mindennapok rutinja tartott fent játszi könnyedséggel szedte darabokra a Salgótarján-Tata távolság. Cs. vel a szakítást május 10-ig húztuk. Kijelentette öngyilkos lesz ha nem megyek vissza hozzá. Mégsem lett öngyi... és nem is mentem vissza hozzá.... Lényeg... miután megtudta, h tudom h nem lett öngyi azóta megint sms-ekkel bombáz. Szerencsére erről M nem tud semmit... mert közben lett ő nekem... akivel ép balhézok.... Vágod?! :D
....,ugye megismerkedtem M-mel (lesz majd exM is XD nem összetévesztendő!!!) most vele vagyok minden ok jó és szupi, kivéve a féltékenységi rohamaimat.
A tegnapi sztori befejezése egyébként: a szobatársa (aki mégsem költözött ki) beletörte a kulcsot a zárba, így zárat kellett cserélni hajnali fél egykor.... Csak egy érv szól amellett hogy ezt elhiggyem, ekkora idiótaságot már csak nem fog behanukázni, ennyire csak nem nézhet hülyének?
Mindenesetre ma vezekel.... és fog is.... muszáj lesz neki....
Tekintettel a tegnapi siralmas estémre ma furcsán fájón és legfőképpen kialvatlanul keltem. Tekintettel saját magam megerőszakolására több ébresztőt állítok be magamnak, az egyiike csak felébrecek címmel. Telefonom jelezte az időt felkeltem, láttam h késésben vagyok. Gyors zuhi... gyors öltözködés... futás a szomszédba el ne induljon, mert mehetek gyalog.... 3 km reggel esőben blleeee....
Átérek a szomszédba. Sehol senki, függönyök elhúzva... Beérek, felkeltem a szomszédot aki közli, még csak 7 óra, nem nyolc de köszöni az ébresztést....
Ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy egyátalán észrevegyük azt, hogy a földön fekszünk, és a mély depresszió és lustaság sártengerében dagonyázunk ahhoz igen erős önkritika kell. Ki kell hogy billentsen minket valaki a vegetatív nemgondolkodásból. Egy jó nagy tasli kell az élettől, hogy erre rájöjjünk. Szerencsére ezeket a taslikat időről időre jól megkapjuk fentről. Csak hát félre is lehet magyarázni őket.
Bölcselet vége.
Lényeg. 3 évvel ezelőtt meghülyültem, és otthagytam a számomra akkor tökéletesnek hitt férfit, valami újért, változatosért. Ami amíg lángolt jó volt. Aztán úgy gondoltam küzdjünk érte hamár olyan nagy áldozatot feccöltünk az egészbe.... Olyannyira küzdöttem, hogy észre sem vettem hogy az első és egyetlen feladatom maradt a küzdés. Küzdés a számlákkal a közös lakással a közös háztartással a közös családi élettel és a közös vállalkozással. Sajnos elveszett az én csak maradt ő és a mi. Nagyon sok nagyon nagy tasli kellett ahhoz, hogy végre rájöjjek, hogy bazdmeg! mennyé már a francba. Fél évnyi, hogyanmonGYam meg szarakodás után végre vége lett. (maybe, later...)
Dehát gyarló az ember..... no meg kapcsolatfüggő... Meg egyébként is ki a f*szom akar egyedül lenni?
Persze megint felbátorodtam, más lesz, óvatos leszek, stb. stb. Már a második héten bele voltam esve mint Micimaci a mézescsuporba... reménytelenül édesen vagy édesen reménytelenül...
Oké oké minden oké.... az elején....
A szakítóson ez a mondat más-más tollából de tartalmilag a szivárvány színeiben kötelező tételmondatként megjelenik. Elég nehéz valakinek úgy -a tabula rasa elvet követve - alapvető bizalmat szavazni aki kérkedik nagy mennyiségű hódításaival. Továbbá szintén nehéz olyan bárkinek megbíznia akárki fiában lányában, ha előtte majdnem minden valamire való pasija(csaja) megcsalta. Az alapvető probléma tehát adott... Két alternatíva vagyon. a., halálra idegesítem magam, nem szólok, bármi feltűnő van bármi furcsi, megmagyarázhatattlan anomáliát tapasztalok a mátrixban becsukom szemem fülem szám. Csak akkor jajongok majd amikor már pucér csajok videó felvétellel jönnek oda hozzám.... (erről szól a bizalom?!)
b., megengedem a félrekufircuolást bizonyos keretek között.
Na én ez utóbbi mellett döntöttem. Ő meg biztosított róla hogy neeeeem fog. Azért leírom a szabályokat is:
1., Használjon Gumit
2., Ne hozzon haza semmit, /se állatot, se vírust, se zabi csemetét, se bugyit, se szemceruzát.
3., Legyen diszkrét, nem akarok tudni róla, sejteni sem akarom.
Namármost szitu:
kolesz (=kommuna)
vizsgaidőszak (ki a tököm van vizsgaidőszakban a koliban?)
lemegy a koliba az ő általa már vizsgázott tárgyból, más tanítani, notebook és egy darab könyv vagy jegyzet nélkül.
pm 9-1:30
megígéri felhív ->nem hív
sms 12:10 megkapja
nem válaszol
felhívom
lemerül...(kikapcsolja?)
sms2 ???
fél óra múlva előkerül ->sms megérkezik 13:30
sms-t ír (kénytelen mivel látja h látom h megkapta??)
nem tudott bejutni a szobába...
nem értem, a szobatársa egy hete kiköltözött... wtf?
Most tényleg el kell hogy higgyem "eztet" mindet?!
Tényleg? Valóban?
Csukjam be a szemem?
Értem én ha a b-t választja is a fenti lehetőségek közül, de ne legyen már ennyire pancser hazudozó....
Utolsó kommentek