Eddig

Hogy indult? 24 évesen, az osztálytalálkozón ülve döbbentem rá, hogy amíg mindenki eljutott valahová, lépdelt a diploma a család vagy a masszív alkoholizmus felé, én még mindig nulla ambícióval toporgok a rajtnál... El kéne indulni... Most 37 évesen sem jobb a helyzet... fel kéne állni a padlóról.

Utolsó kommentek

Címkék

akvárium (1) ázsia (1) barátság (1) bizalom (3) cs (1) család (1) csalódottság (2) dilemma (4) elhavazva (1) ex (1) fagy (1) fáradt (1) gonosz (1) Gyerek (1) jég (1) karácsony (1) kérdés (1) kori (1) közhely (1) m (6) magány (1) mail (1) megcsalás (2) mérges (1) reggel (1) rohangászás (1) sad (3) süti (1) szerelem (3) szobatárs (1) szülinap (1) tetoválás (1) torta (1) Válás (1) valentín (1) véradás. (1) vízóra (1) wtf (1) Címkefelhő

2024.10.21. 23:24 Izabelle87

Hosszú az út

Ahhoz, hogy elérjük a célunk félre kell tennünk a sérelmeinket. Magam kell felépítenem. Én fogom felnevelni a gyerekeim, erre kell berendezkednem. 

Ha most vállalna a lányom gyereket mit mondanék neki? Úgy tervezd, hogy egyedül is menjen... 

Csak magadra számíthatsz.

Hercegek nincsenek. Se királyok.

 

Szólj hozzá!


2024.10.15. 15:11 Izabelle87

37

Alapvetően semmit nem változtam ez alatt a 15 év alatt, a problémáim ugyan azok. Megint elfelejtettem ki vagyok és mit akarok. Megint rossz emberre bíztam magam, ráadásul most még mélyebben, mint valaha. Vajon létezik olyan férfi aki mellett végre nem nekem kell felnőttnek lennem, aki feltétel nélkül szeret? Akinek nem annyi az érzelmi inteligenciája, mint egy zsák molylepkének? Vajon, vajon.

Még mindig nem fáj eléggé ez a mostani.

Még mindig ott cseng a fülemben a lányom könyörgése, hogy tegyek meg mindent h visszajöjjön apa. Itt fekszik mellettem és elutasít. Vajon miért érzem mégis szar anyának magam azért, mert elutasítom? Nem kűzdhetek valamiért ami nincs. Nincs felém tisztelet, nincs felém szerelem de még szeretet sem. Nincs felém őszínteség. Nincs felém semmi már. Csak a megszokás. Engedd el, hogy elengedhessen. Magad miatt! A lányok miatt! Hogy mondjam el ezt egy 6 évesnek? Hogy?

Szólj hozzá!


2024.10.15. 15:10 Izabelle87

Egy házasság vége...

Hogy jutottunk idáig? Nem találgatok.

Megkérdeztem.

Állìtása szerint sok volt a stressz, elkezdett zuginni, elvesztette a kontrollt. Azóta nem találja az utat. Aztán jött a 10 éve nem látott gyereke, és megborított mindent. Nemnura az életének és azon veri le a port aki körülötte van, a feleségén.

Én is elvesztettem magam, abban próbáltam segítségbe kapaszkodni, hogy próbáltam mindent és mindenkit uralni. 

Nem lehet. 

Vissza lehet-e ezt csinálni? Érdemes? 

Annyi fájdalom és hazugság után már nem kűzdök. Most sodródok kicsit az árral. 

Megvárom, hogy erősebb legyek, és tovább kell lépnem.

 

Szólj hozzá!


2024.10.07. 01:19 Izabelle87

Szülinap

Most itten felfedeztem, hogy 15 éve vagyok ide regisztrálva. 15 éve, szept 19-én regisztráltam.

Vágod? Öreg vagyok. Rettenetesen öreg, és megfáradt. 

 

 

 

Szólj hozzá!


2024.10.07. 01:07 Izabelle87

Reboot

Ki gondolta volna, hogy 11 év után megint itt leszek. Megint ezen a blogon, megint a padlón. 

Vessünk számot.

Házasság

Új ház, sok hitel

Férj

Két gyerek

Nulla idő.

Egy diploma és egy másik 90% nál (2 tárgy és a szakdoga, államvizsga várat még magára)

És most férj lelép... 

De nem egy másik nő miatt. 

Egyedül, két picúrral, egy hat évessel és egy hat hetessel.

Innen szép nyerni, azt mondod te is? Hááát akkor essünk neki. 

Szólj hozzá!

Címkék: magány Gyerek Válás


süti beállítások módosítása